Ha a gyerekekre úgy szeretjük mondani, hogy elromlottak, akkor ezr most nyugodtan mondhatjuk a nagymamára is. Mint már említettem ma van a szülinapja és hát úgy gondoltam már reggel kedveskedünk neki egy kis aprósággal. Tegnap délután pint magától említette, hogy reggel már bent lesz az oviban, mire odamegyünk. Már reggel azon morfondíroztam, hogy milyen kis apróságot vigyünk neki, amit az Ádi oda tud adni. Végül úgy döntöttem egy cuki kis csokrot csináltatok az utcai virag boltban. Mondanom sem kell, arra nem számítottam, hogy esni fog az eső és arra sem, hogy a virágbokt is zárva lesz. Sebaj, keresünk egy másikat, lényeg, hogy szép csokor legyen valahol.
Végül nagy nehezen meglett a csokor és az ovihoz is odaértünk. Először körbenéztem és feltűnt, hogy nincs még itt a mami kocsija. Gondoltam pár perc alatt csak befut, biztos már itt van a közelben. Valahogy bevonultam az óvodába, kezemben a Bencevel, virággal, étel hordóval és a taskammal. Közben a fejünkre csöpögött az eső. Kicsit még várakoztunk így, majd beérve a csoportba felhívtam a mamit, hogy merre jár vajon, mert az Ádnak már mennie kellett be reggelizni. A nagymama válasza az volt, hogy: "én még itthon vagyok"...itt enyhe agyvérzés kerülgetett és gyorsan inkább leraktam a telefont. Még jó, hogy ennyi szenvedés volt megszerezni ezt a ... csokrot. Így hát az Adikat bekisertem a csoportba én pedig haza baktattam a kis virágocskával.
Gondolatban azért földhöz vágtam és rá is tapostam. :)
De azért megkìméltem, mert este úgyis átmegyünk megköszönteni. Reméljük akkor azért otthon lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése