Pár szó még a tegnapról. A tesómék úgy este nyolcig voltak nálunk, a játszóházat kihagytuk, mert nem lett volna értelme 6 körül odamenni, előbb pedig nem tudtunk indulni. De nem történt semmi baj, a gyerekek jól elvoltak, mi pedig snapszereztümk. :)
A Csabi tegnap megbeszélte az Ádival, hogy ha 3 napig egyhuzamban ott alszik az ágyában, akkor kap egy tv-t a szobájába, amin nézhet mesét. Ez nagyon felvillanyozta és bele is ment az alkuba. Persze 3ds tv kellett neki 3ds szemüveggel. Egészen lefekvésig, mikor is mondta az apjának, hogy inkább ő nem is szeretne tv-t. Ez pedig egyet jelentett azzal, hogy esze ágában sincs az ágyában tölteni az éjszakát. Így a tévés sztori itt le is zárult, spórolunk egy csomó pénzt. :)
Már napok óta adagolom neki, hogy hú, de jó, kezdődik az ovi. Próbáltam átragasztani a lelkesedésem. Vettünk szuper pizsamát is, amiben öröm lesz ott aludni. Ma reggelig működött is a beetetés, de ezt ugye én sem gondoltam komolyan, hogy majd ilyen egyszerűen fog menni...
Ahogy kinyìlt a szeme, már mondta is, hogy inkább nincs is kedve oviba menni. !Mindent próbált bevetni, hogy ne induljunk el. Éhes volt, fázott, álmos maradt, stb. Végül nagy nehézségek árán elindultunk. Mondanom sem kell, mi értünk be utoljára, de a mi belépőnk volt a leghatásosabb. Az Ádi ordított, olyan fülsértő, torz hangon, hogy ANYUKA NEEEE, NE HAGXJ ITT, ANYUKAAAAAA!!! Miközben ezt ordította, az Óvónéni megpróbálta bevenni, de az Ádi belekapaszkodott a hasamba-már értem, miért is hív pocakos lánynak-és a még vissza nem húzódott, szülés után kinxúlt bőrömet markolta és mint egy köteléket, tartotta kettőnk között. A gumiember hozzám képest kutya f.sza volt :))))
Végül ott hagytam ordítani és kicsit viharverten, de eltávoztam az oviból. Még szerencse, hogy nem magas sarkú cipőt vettem fel reggel, mert akkor tuti még el is estem volna a nagy reggeli dulakodásban.
A nagy balhé után úgy megéheztem, hogy vettem egy tojásos muffint a mekiben, aztán elrohantam venni valami meleg ruhát a Bencének. Valami érthetetlen módon pont ez a méret hiányzik és szerencsétlen hideg időben nem tud mit felvenni. Nyári cuccokat találni a szekrényèben, de se egy kabát vagy vastag pulcsi , se egy meleg nadrág nincs, ami jó lenne rá. Így szegény egy hosszú ujjú pólóban és egy kinőtt naciban vágott neki a 16 fokos reggelnek, míg én rgy farmer kabátban sem éreztem magam túl komfortosan. De most kapott két nadrágot, egy kapucnis pulcsit és egy kis kabátot is, holnap már nem kell fáznia. ;)
A vásárlás után a parkolóban betalált egx jó húsban lévő kéfregető néni, aki mondta, hogy isten megsegìt engem, ha jót tedzek, majd meglátom...aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy emeli a szoknyáját és mutogat valamit a lábán, hogy milyen beteg és adjak neki pénzt. Nem tudom látott-e már valaki ilyen elefánt lábú meztelenkedő öregasszonyt, de nem túl szép látvány. Azt ugyan nem tudom, mit is kellett volna látnom a szoknyája alatt, de mondtam neki, hogy hagyjon engem békén, én sem dolgozom, mellesleg nem úgy néz ki, mint aki éhezik, mert akkora lábakon áll, mint egy jóllakott elefánt tehén, úgyhogy kettőnk közül én vagyok jobban raászorulva az élelemre. Kicsit még állt ott, biztos nem akarta elhinni, hogy itt sem járt sikerrel, majd odébb kolbászolt. Én pedig hazajöttem és most kiélvezem az óvoda örömteli pillanatait...azaz, hogy azt csinálok, amihez nem kell se Dino, se kis autó. ?.hanem, amit csak akarok. Huuuurrrrááá! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése