Napok óta egy új mesét mondok neki és nagyon nagy sikere van. Már írtam, hogy nem szeretek könyvből mesélni, én mindig saját történeteket találok ki. Most nagyon bejött nekia ládikás mesém. MInden alkalommal valaki talál egy titkos ládát, aminek nincs meg akulcsa, aaztán ezt a kulcsot keresi a főhős. De sose jó kulcsot talál, úgyhogy mindig az a mese vége: hogyha a kulcs meglett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Ezen marha jókat nevetgél és alig várja, hogy legközelebb megint meséljek a ládáról. Most már ki is kéne nyitnia valakinek, de lövésem sincs mi legyen benne. :)
Szegényt már annyira felcsigáztam vele, hogy valami ütős dolognak kell benne lennie...
Tegnap este sikerült kirobbantanom a lakásból és sétáltunk egy jó nagyot a lakótelepen. Két gyerek, két kutya. Néha úgy érzem ez a nagy egyterű kocsi is kicsi nekem. Én meg még arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne egy kabrio. Hát lassan inkább valami kisbusz kell majd.
Ma sok dolgom lesz, anyunak mindenképp ajándékot kell szereznem, mert este meg kell köszönteni. Jobban is teszem, ha most lefwkszem, mert hamar reggel lesz ám. :))
Néhány kép tegnapról:
A Bence mindig nagyokat nevet. A legvidámabb gyerek, akit valaha láttam. Úgy lehet imádni. Próbálom kiélvezni minden percét, mert olyan gyorsan elillannak ezek a babás napok. Ha esetleg arra gondolok, hogy màr nem ledz többet ilyen pici babám, akkor összeszorul a szívem. Minden nehézségével a legszebb dolog a világon. Még akkor is, ha időnként nem így gondoljuk. Remélem lesz még lehetőségem szülni valamikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése