Pár nap híján három hónapos a blogom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szorgalmasan fogom vezetni az én kis online naplómat, mert mint tudjuk (most már ti is), sokszor fogok bele dologba, amik aztán félbe maradnak.
Viszont ide érdemes visszajárnom. Írok, ha jó dolgok történnek velem, akkor is, ha rosszak. Megosztom az örömömet és a bánatomat is. Sőt azt is, mikor nincs is mit megosztani, mert szerencsére a semmiről is nagyon szeretek írni.
Viszont amiről még eddig nem írtam, az, hogy mennyire sokan olvastok. Ez alatt a röpke pár hét alatt 13.500 oldalmegjelenìtésem volt és nem csak Magyarországról, hanem a világttöbb pontján is szoktak-szoktatok-olvasni.
Nekem ez nagyon nagy szó, mert én csak úgy írok. Nem osztom az észt, nem rakok fel recepteket, nem kreatívkodom és divat tippeket sem adok, mint a nagyok. Csak magamat és a gondolataimat osztottam meg veletek és így észrevétlenül olyan nagycsaládosok lettünk.
Eleinte kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha a gondolataim nagy részét ide leírom. Ki fogja olvasni, ki mit szól majd, ki, hogy néz rám az utcán. Jó-e, ha idegenek betekintést kapnak a napjaimba. Aztán a következő gondolatom már az volt, hogy miből gondolom, hogy bárki idegen kíváncsi lesz rám....Így nem is törődtem többet a témával. Azt hittem, hogy majd olvasgat a család és néhány közeli barátom.
Ezért is lepett meg, hogy ilyen magas lett a nézettségem. Igen, nekem ez magas. Álmomban sem hittem volna, hogy ennyien kíváncsiak lesznek rám.
Változtatni és változni nem fogok. Folytatom tovább. Gyerekekről, kutyákról, magamról és úgy cakkumpakk az életről. Csak úgy hétköznapian. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése