Amikor azt mondtam, hogy várom a telet, nyilván én sem gondoltam komolyan. Már most rosszul vagyok ettől a szürke, hideg és nyirkos időtől. Ráadásul a Castornak még mindig nincs háza, így egész éjjel ázott szegény. Én napközben mindig beengedem, de este ki kell mennie, mert a Csabi nem bírja, ha bejön. De most, hogy elázott, én sem fogom beengedni, mert minden csupa sár lenne tőle. Azt a hatalmas bundát hiába törlöm mwg, semmit nem ér.
A legundorítóbb ebben az időben az, hogy elő kell készíteni a téli kabátokat. Gyorsan ki is mosom őket, mert simán lehet, hogy szükség lesz rájuk.
Kíváncsi vagyok a mai oviba menetelre, mert tegnap elég siralmas volt-szó szerint. Az Ádi oltári elkeseredett volt, hogy ott kell maradnia. Nem hisztizett, csak potyogtak a könnyei és mondta, hogy neki velem a legjobb és légyszi ne hagyjam ott. Ilyenkor olyan kis aranyos, Legszívesebben kézen fognám és hazavinném. Aztán itthon persze az agyamra menne, hogy legyek dino, aztán versenyautó, majd bújjunk a takaró alá, nehogy észre vegyen valaki-az üres lakásban- szóval mindenkinek jobb, ha az oviban marad. Elég, ha délután örülünk egymásnak :))
A Bence továbbra is olyan, mintha valami promóciós anyag lenne, hogy minden nő kedvet kapjon a szüléshez. Eszik, alszik, , játszik, nevet. Tegnap pl. Elvittuk az Ádit az oviba és a Bence már hazafelé elaludt a kocsiban. Kb. Negyed 9 lehetett és egész negyed egyig fel sem kelt. Akkor mentünk az Adiert. Szóval az egész délelőttöm szabad volt. Legalább renfet tudtam tenni, mert a hétvége után az egész ház olyan volt, mintha bomba robbant volna.
Na, keltem is az Ádit, mert készülni kell az oviba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése