A séta egész jól ment, se a babakocsi nem borult fel, se a kutyát nem vesztettem el sehol. 5-6 kilométert lazán lenyomtunk, a végén pedig már szabályosan perzselt a nap. Lehet, hogy most már át is kell állni ezekre a nagy délelőtti sétákra, mert este már macerás sötétben sétálni, mert a mi utcánkban nincs járda és a harmincas tábla csak dísznek van kint, mert az átlag sebesség 50-60 km/h. Nappal még viszonylag eséllyel küzdök az életemért, de sötétedés után benne van a pakliban, hogy valaki motorházának a tetején fogok landolni...
A Bence hősiesen viselte a majd kétórás sétát. Hol szundított, hol nevetgélt.
Castorral gyakoroktuk a húzást, ő volt a babakicsi motorja. Azt hiszem még pár alkalom és vígan fogja húzni a gyerekeket a hóban. Meg persze engem is. ;)
Séta után már mentünk is az Ádiért az oviba. Nagyon örült nekünk.
Hazafelé beszámolt az oviban kialakult szerelmi háromszögről, miszerint belé szerelmes a Dia, de ő pedig a Kingát szereti. Az sajnos nem derült ki, hogy a Kinga táplál-e gyengéd érzelmeket iránta, viszont azt megtudtam, hogy a Zalán és egy Eszti nevű hölgyemény csókolózott ma reggel. Na erre varrjak gombot! ;)
Hihetetlen micsoda melodráma van már az oviban is...
Megünnepelve a vénasszonyok nyarát, benyomtunk 1-1 mandulás magnumot. Mikir hazajöttünk, a Bence még nagyon elemében volt. Magyarázott, nevetgélt és hümmögött.
Végül kifáradva a nagy huncutkodásban, el is aludt. A többiek pedig vele egyútt húzzák a lóbőrt. (Többiek alatt az Ádit és a Kirát értem)






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése